Már megint karácsony? Hisz most volt az amikor olyan lázasan készültem az első igazi karácsonyunkra, igazi családként. Az más kérdés, hogy később tudatosult bennem hogy igazából egy 3 hónapos babával annyira nem izgalmas a Szenteste mint vártam, és annak az egy fotónak a kedvéért igazából egész kár volt a sok öltözködés, és sminkelés. Mégis az volt az első. Idén azonban olyat tapasztaltam, amin magam is tátott szájjal, gyermeki boldogsággal merengek csupán. Mikor kezdett engem ennyire felpezsdíteni a -már a nevében is- dermesztően hideg, nyálkás, kicsit havas, de mégsem igazán, odaégett gesztenyétől bűzlő, akut őrülttől szenvedő emberekkel nyomasztó decemberből, mesebelien feldíszített Andrássy-utas, nyüzsgő, forralt bor-fahéj-narancs illatú, csillogó villogó díszektől, daloktól varázslatos, és az emberek szemében felvillanó meghittségtől, és odaadástól nagybetűs KARÁCSONY? Életemben soha nem vártam még ennyire mint idén. Még tévénéző frufrus, fogszabályzós, szeplős, lófarkas, kislány koromban sem. Akkoriban minden kiszámítható unalmas, és egysíkú volt. Tudtam a forgatókönyvet. Minden évben ugyanaz. Mennyből az angyal, csillagszóró illat, jajkineégjenaszőnyeg, halászlé, és klasszikus karácsonyfás-csengős piros fehér zöld szalvéta a kizárólag ünnepekkor elővett étkészlet mellett, bejgli, gesztenyepüré, karácsonyi filmek, kajakóma.
Most azonban más. Életem első saját szervezésű karácsonya, amit olyan tökéletesre akarok megszervezni hogy képeslapot lehessen készíteni róla. De a tökéletességgel elsősorban örömet akarok szerezni. Életem párjának azzal hogy Advent ideje alatt a szokásosnál is több figyelmet kap, és ha lehetséges, még több szeretetet. Kisfiamnak akinek az értelme most nyílik igazán, megalapozni a későbbi Karácsonyok hangulatát megismertetni a hagyományokkal, és sajátokat kialakítani. Elérni hogy számára az egész időszak évről évre, és még nagyon sokáig a csodák, a meglepetések, a család, és az odaadás időszaka legyen. Megköszönni nagymamámnak és édesanyámnak azt hogy megteremtették az állandóságot gyermekkorunk Karácsonyaival úgy, hogy büszkévé teszem őket a karácsonyi menüvel ami az ő hagyományaikat viszi tovább, és az újdonságokkal, amik már az én hagyományaim lesznek, harcsa helyett fogassal, bejgli helyett házi bonbonnal. Mindenkit megajándékozni a családomban egy szeretetteljes légkörrel ahol az ő feladatuk már csak az unoka kényeztetése, a finom ételek elfogyasztása, és a karácsonyi csokilikőrtől való becsiccsentés. Új hagyományokat teremteni, de a régieket sem elfeledni, sőt, továbbvinni.
Mára új értelmet nyert a csengőszóra felcsendülő Mennyből az angyal. Ma már nem csak a forgatókönyv unalmas semmitmondó része, hanem a csoda végső, de leginkább várt felvonásának hangja. Az adventi naptár már nem csak arról szól hogy kifosszuk minden nap a csokit az ablakokból. Most minden nap egy új esély arra hogy közös programokat szervezzünk, apróságokkal kedveskedjünk, ami odafigyelésünket és megbecsülésünket fejezi ki, és hogy legalább az ünnepi időszakban nagyobb figyelmet fordítsunk a családunkra, azokra akikért az év többi napján élünk. Az ajándékok, amik gyerekkorunkban a legfontosabb részei voltak a karácsonyi szertartásnak, ma már semmitmondó apróságok. Ma az az igazi ajándék hogy mindenki összegyűlik az ország legtávolabbi pontjairól hogy együtt ünnepeljen egy szent ünnepet, de leginkább önmagunkat, mint családot. Szeretném ha minden tökéletes lenne, mert a végletekig maximalista emberként leginkább így tudom kifejezni a szeretetemet, a megbecsülésemet mindazoknak akiknek köszönhetem azt hogy ezt a csodát most én is teljes fényében, és minden varázslatával átélhetem, és megteremthetem. Ez lesz életem első Karácsonya. Az első IGAZI KARÁCSONYA. Életemben először most élem át hogy mit is jelent a csoda. Szeretném ezt másoknak is megmutatni.
Legutóbbi hozzászólások